November 22-től 24-ig jól megtelt a plébánia sok helyről érkező számos fiatallal; olyanokkal, akik elkötelezetten vallják a hitüket, és olyanokkal, akik ezzel a szándékkal nézték és hallgatták meg, mit jelent az örömhír ma, mivel több vagy kevesebb, mint egy szép életszemlélet. Az értékét a nagyszabású alkalomnak bátran kívánom közzétenni. Fontos, hogy tudjunk arról: nincs elérhetetlen távolságban az Üdvhozó jelenléte. Sok egyetemista és középiskolás osztotta meg egymással a hitét, reményét, és – magamból kiindulva, ahogy részt vettem a hétvégén – biztosan mondhatom, hogy még
többel tért haza.
A hétvége tapasztalatát abban lehet összegezni, hogy fiatalon is a legjobb választás személytől függetlenül: Jézus Krisztus!
Hittanórán gyakran hangzanak el a kérdések és válaszok arról, hova is tart az életünk, és amit Isten az őt szeretőknek ígért, azért mennyire megéri az életünket hasznosan felhasználni. Mégis gyakran összezavar gyermeket, fiatalt és felnőttet egyaránt a sok „falba ütközés”; az értékesen felhasználandó élet nem hoz csak úgy magától gyümölcsöt, eredménye igen csekélynek bizonyul, ha észrevesszük, hogy nem csak magunk életéért vagyunk felelősek…
Ebben a helyzetben egy átlagos fiatalnak a keresztény szó vallásos felhangú, néha a „szenteskedő” szóval szinoním. Sokan úgy növünk föl, hogy mindenki magáévá tesz egy értékközömbös ismeretet a keresztény hitről, ami mindenféle kedves, bölcselkedő és elfogadó hozzáállást szül a magyar emberek többségében. A médiában mégis jól odafigyelnek, hogy ne az örömhírről szóljanak az emberi történések. Szemben a valósággal, nagy erővel nyomulnak az újszerű tenyérjósok, vidám mágusok és más nagy tudású szabad szellemiek.
Ha valami megtarthatja az embert a természetes istenkeresésben, az egy tanúságtevő közösség. Ilyen a szentmihályi, szoros kapcsolatokban kialakult, lelkiségi bázis is, az Antiochia. Ami nevében is legalább oly kevéssé beszédes, mint régen a keresztyén szó is lehetett. Ismeretes, hogy itt hívták Krisztus követőit először kereszténynek. Ezt a válaszpontot hivatott ez a katolikus közösség is jelenvalóvá tenni a 21. században.
Az imatalálkozók meghitt légköréért, és a bensőséges hangulatért úgy szerveződik a közösség élete, hogy csak bizonyos időközönként fogad új személyeket. Ez megkönnyíti az ismerkedők dolgát is, mert az ilyen alkalmakon a közösség egésze mutatkozik be. Addig pedig, amíg legközelebb is lesz Szentmihályon antiochiás hétvége, egyedüli alkalomként a betekintés nyerésére, addig is marad lehetőségként a környezetünkben élő, hitüket vállaló fiatalok bizonyságtétele és példái.
Sokat gazdagodtam a hétvége által. A helyi családok fogadták a fiatalokat, így igazán szorossá vált sok-sok kapcsolat, amelyek most is, az egész adventi időben végigkísérnek a hitünkért vívott küzdelmek során.
Girizd Loránd