Az anyagiak eszköz vagy cél?
A Szegedi Katolikus Egyetemi Lelkészség immár 10. alkalommal szervezte meg a Szeged-városi keresztutat, melynek az idei témája a Hit éve volt, melynek hatására a Hit kapuja címet kapta. Szeged belvárosában vonult végig a különböző fiatal keresztény közösségekből összegyűlt tömeg. Minden állomást más-más közösség tartott. A Dóm templomtól a egy nagy fa keresztet vittek a fiatalok a Móravárosi Szent Kereszt templomig, ahol a záró áldást Serfőző Levente atya tartotta.
A Szent Mihályi Antióchia közösségünk idén is részt vett a városi keresztúton, ezúttal a második állomást kaptuk: Júdás elárulja Jézust. Hatan állítottuk össze az állomást saját gondolatainkból, tapasztalatainkból, minket érintő élethelyzetekből. A közösség többi tagja jelenlétével erősített minket és segítettek vinni a nagy keresztet a következő állomásig. A Nagyáruház előtt a következő elmélkedést halhatták tőlünk:
Mielőtt még befejezte volna szavait, egy csapat érkezett. Júdás vezette, egy a tizenkettő közül. Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja. Jézus megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?” (Lukács 22, 47-49)
Milyen óriási fordulat ez! A csók szimbóluma ellentettjére válik: ami a szeretet, egymáshoz tartozás és a bizalom jele volna, az most a kiszolgáltatás és az elutasítás jelévé válik!
Frák Laci
Elvesztették jelentőségüket ezek a jelek, a puszi, az ölelés a csók. Találkozunk egymással, puszival köszönünk, de jelentése nincs, akár el is mehetnénk egymás mellett. Vagy csak akkor kedveskedek szüleimnek, ha valamit szeretnék tőlük, de így se az őszinte szeretetet fejezi ki. Jobban kéne figyelnem, hogy ezeket mire használom.
Haraszti Eszter
30 ezüst! Júdás ennyiért vállalta, hogy ellenségei kezére adja Jézust. Elgondolkodtatok már, hogy számotokra mit jelent a pénz?
Három éve, felfüggesztettem az egyetemi tanulmányaimat, azóta a munka világában töltöm napjaimat. Ez a változás érzékelhető életvitelemben és anyagi helyzetemben egyaránt. A kényelmes kollégista életet felváltották a lakásom törlesztő részletei, a rengeteg számla és egyéb kiadások.
Kezdetben mégis sokkal jobban tetszett ez az élet. Végre nem kell tanulni, rendszere van a mindennapjaimnak és már nem kell a legolcsóbb párizsit megvennem. Ahogy jobban beleláttam ebbe a korábban annyira vágyott világba, sajnos egyre többet kellett csalódnom benne. A dolgozó emberek egymás fizetését nézik irigykedve, a munkavezetők a jogos juttatásuk többszörösét veszik fel. A pénz olyan, mint a vírus, ahol felüti fejét, ott egy idő után egymás ellen fordítja az embereket.
Rádöbbentem: most kell tudatosan figyelnem, hogy ne kerüljek bele én is ebbe a rendszerbe. Meg kell vizsgálnom a saját életemre nézve, hogy a pénz mennyi ideig jelenti a modern élet alapvető feltételét és figyelnem kell arra, hogy ne kerüljek a „mammon” hatalma alá!
Olgyay Jani
Ha éppen jobban állok anyagilag, akkor is okosan kell bánnom a pénzzel. Én jelenleg az életemben szerencsére azzal szembesülök, hogy a szüleimnek módjában áll megadni nekem mindent, amire szükségem van, és én nem szégyellem elfogadni a segítségüket. Ugyanakkor nem akarom kihasználni a szeretetüket, ezért igyekszem spórolni, amin tudok, és szem előtt tartani, hogy mindezt az ő kemény munkájuk tette lehetővé. Szerintem az a fontos, hogy arra költsünk, amire tényleg szükségünk van, vagy ami tartós örömet okoz, és ne feledkezzünk el a jótékonyságról, hiszen akkor jó igazán, hogy van valamink, ha azt másokkal is megoszthatjuk.
Szili Petra
Mindannyiunkban eredendően bennünk van az árulás. Én is áruló vagyok. Elárulom Jézust, amikor nem segítek otthon a házimunkában, áruló vagyok, amikor elfordítom arcomat egy hajléktalan kéregető elől, és akkor is ha az imákat, csak elmormolom, anélkül, hogy belegondolnék az értelmébe. Felelősséget kell vállalnom tetteimért, hallgatnom kell lelkiismeretemre, mielőtt még túl késő lenne. Te mennyire hallgatsz a te lelkiismeretedre?
Bauer Annamária