Május első hétvégéjén 20 fi atal, a Szent Mihály Antióchia-közösség tagjai találkoztunk a plébánián. Most egy olyan „belső”, megújulási hétvégét tartottunk, amire a közösség belső tagjait vártuk. Időnként megerősödésre szorulunk, hogy új tagok befogadására képesek legyünk. Ennek a hétvégének –a dolgozatok, vizsgák forgatagában – a pihenés volt a jelszava, így a megszokott „pörgős” hétvége helyett több időnk jutott egymásra, magunkra. Több antióchiás társamat most ismertem meg igazán ebben a pár napban…
Refl ektáltunk a közösségi létünkre: Hogyan is fordulunk, mi, antiósok az emberek felé? Mi a személyes tapasztalat, ami engem ide hívott, itt tartott? Nagyon örültem, hogy a csoportunkban volt olyan tapasztalt lány is, aki az ország legrégebbi Antióchiájából jött, és olyanok is, akiknek már többedik közösségeként került ide, s így talán nem akkora újdonság neki, mégis mind ott voltunk és építő párbeszédet tudtunk folytatni.
Kifejezetten tetszett, hogy egy-egy társunk megosztása után elég időnk volt beszélgetni a témákhoz támpontul adott és a bennünk felmerült kérdésekről. Frissítő volt, hogy olyan témák is terítékre kerültek, amelyek a szokásos hétvégéinkhez nem tartoznak, mint például a párkapcsolat. Ez annyira „elevenbe talált”, hogy fórumbeszélgetést is tartottunk róla, majd az ottani ötlettől vezérelve a május, június során tartott kedd esténként tartott imatalálkozóinkat e téma köré építjük. Rengeteg őszinte, mély és tanulságos élményt hallottunk azóta pl. az érettség a párkapcsolatra, a szakítás, és ehhez hasonló életkérdésekről, amiért ezúton is köszönet.
A hétvégén a lélek mellett a testre is jutott időnk, játszottunk, vakvezettük egymást, métáztunk, trambulinoztunk, és persze fi nomakat ettünk Feri szakácstudománya jóvoltából…
A „megújulásunkat” talán a hétvége utáni takarítás mutatja a legjobban: bár már vége volt a programnak, a legtöbben ottmaradtunk segíteni. Élmény volt – taizéi zenére – közösen visszarendezni a plébániát, felsöpörni-felmosni, mosogatni… Adja az Úr, hogy ez a lelkesedésünk egész évben megmaradjon!
Pap Karolina